Az én első számítógépem/ a mi első számítógépünk című kiállítás néhány, az 1990- es évek elején nálunk megjelent számítógépet és számítógép-tartozékot mutat be. Olyant is, amelyik még működik – ezt ki is lehet próbálni.
A kiállítás főszereplői azonban nem a gépek, hanem a felhasználók. Nem informatikusok vagy szakértők, hanem olyan laikusok, akik akkoriban léptek be a számítógép bűvkörébe. Az ő otthonukban megjelenő számítógépekkel kezdődött (Romániában 1990-től) a PC-k tömeges felhasználásának korszaka. Ők voltak, akik először autididaktaként kísérleteztek, játszottak, szöveget írtak a gépeken. Ők voltak a számítástechnika tudományos-technikai eredményeit mindennapjaikban felhasználó „társadalom”.

De ennél több történt: elkezdődött a számítógépek és (nem használóik, hanem, kihangsúlyozottan) gazdáik, a számítógépek és az emberi környezetek együttélése. Két alapvető vonása van ennek:

1. A számítógépek domesztikációja, azaz az emberi jelentésszerkezetekbe, az emberi kulturális mikrokörnyezetekbe való beillesztése.
2. A számítógépek familiarizációja, a család életrajzába, a család saját terébe és időgazdálkodásába való, hosszabb ideig elhúzódó beillesztése. Kialakulnak a használat egyéni formái mellett, ezekkel egyidejűleg a családokat jellemző formák.

A családok, az egyének biográfiájának részei lettek tehát a gépek. Ezért is láthatunk itt olyan tárgyakat, amelyektől mai napig nem váltak meg, noha nem használják őket. Ezeket a gépeket gazdáik nem tudják elektronikus szemétként elképzelni és ekként kezelni. Ma már az akkor beinduló folyamatnak a végeredménye, hogy az első, majd a második, harmadik (generációs) számítógép lecserélése után a tárgyak ellenőrzése, használata, „életbe tartása” egy családi/szociális egységbe integrálódik, a mindennapi rutin része, kulturális valóság lesz.

Az én első számítógépem / A mi első számítógépünk mára múlttá válik, tehát muzealizálható. Erre mutat rá ez a kis, csupán a figyelem felkeltést szolgáló kiállításunk.