Acélzene és gumisuhogás
A tér rendszerszervező fogalmainak újraértelmezése globlokális kontextusban

Az előadás témája a "hivatalos tér" átjárhatóságának kérdésköre. Az életterek, ahol a munkahelyünk van és a családunk lakik, ahol bevásárolunk, ahol intellektuális szükségleteinket elégítjük ki, nem feltétlenül esnek egybe. Arra mutatok rá, hogy mára tarthatatlanná váltak a művi tér(kép)felosztások: a régió, a kistérség legfeljebb pályázati dokumentációhoz kapcsolható adalékokat jelentenek, gyakorlatilag kiüresedtek a fogalmak. Előtérbe került a "vonzáskörzet", amely szemben az előbbiekkel egy aktív kategória. Rámutat a "centrum-periféria" szerepekre, a társadalmi kommunikáció megváltozott peremfeltételeire (multinacionális és transznacionális cégek lokális vonatkozásai) és új szervező elveket követel ki magának. E "követelő" folyamat magvát a vonzás dinamizmusa adja (bejárók normatíváiért folytatott harc, buszjárat-sűrűség, kiállításszervezés-intenzitás, stb.). Térképzetünk átalakulása Dunaújvárosban és vonzáskörzetében interkulturális vonatkozásokkal is kiegészül: Északon egy zöldmezős koreai beruházás (Hankook Tire), délen egy ukrán (már orosz?) tulajdonú posztszocialista acélipari komplexum, közte egy globális/lokális kihívásokkal feszített szocreál tér, ahol az acélszobrok zenélnek a Duna-parton, s élményfürdőben lubickolhatnak az egykori sztahanovisták leszármazottai a gázmotoros erőmű tövében.

Webrendben

Manovich The Language of New Media című 2001-ben megjelent könyvének szimbolikus formákat tárgyaló fejezete az „adatbázis logikát” szembehelyezi a narratívával mint szervezőelvvel, és olyan fogalompárokat sorakoztat még fel az oppozíció mögött, mint adat versus algoritmus, paradigma versus szintagma. Az irodalomelmélettől kölcsönvett fogalmak megkövetelik, hogy olyan fogalmakat is bevonjunk a vizsgálódásba, mint a sorrend (felsorolás, fokozás, túlzás), a listázás, a narrativitás minimuma. Előadásomban a webes felületeken jelentkező szintaktikát, rendet, logikát közelítem meg retorikai fogalmak tisztázásával, illetve Manovich, Hayden White, Eco, Foucault egyes felvetéseinek felhasználásával.

A spatial turn és a nyilvánosság

A térfogalom átalakulásának folyamata a természettudományos tapasztalatban. Húrelmélet és kvantumgeometria legújabb eredményeinek relevanciája a térfogalomra. A körkörösség egy új koncepciójának körvonalai. Ennek kihatása a nyilvánosságra.
Kulturális, filozófiai és irodalmi konzekvenciák.
Egy képantropológiai kutatási program lehetősége. Beszédkészség és helyzetvonatkozás. A képiség (látvány) szerepe az értelmezésben. Verbalitás és képiség viszonya. Kölcsönösség és hierarchia. Az eredendő látványkontextus és a vizualistic turn. Következmények a linguistic turn vonatkozásában. További kölcsönösségek. Interaktivitás. Az új körkörösséget is integráló térfogalom, mint a reflexivitás kiteljesedésének nagy esélye.

Közösség – média – Szórvány

A szórvány léthelyzetként átstrukturálja mind a közösség, mind pedig a nyilvánosság fogalmait, illetve értelmezéseit. Amennyiben a szórványt, mint egy önmaga újratermelését nem, illetve csak külső társadalmi források bevonásával képes csoportként fogjuk fel – és a társadalmi folyamatok ezt az értelmezést látszanak igazolni – a nyilvánosság szerkezetváltása jön létre. A kiszolgáltatottság, védtelenség létérzése a médiát kizárólagosan közösségépítő struktúraként, s nem a társadalmi folyamatok bemutatását, minősítését és esetleges korrekcióját szolgáló diskurzusok fő eszközeként tételezi. Szórványban eltűnik a médiából a bírálat, illetve ha van ilyen hang, az vagy személyre utaló, vagy pedig az egyértelműen kifelé, az etnikai közösségen kívülre irányul. Szórványban a vezető elitet nem éri semmilyen média-bírálat.
A kérdések sora fogalmazható meg. Milyen jövő vár(hat) arra a közösségre, ahol a nyilvánosság jelzett szerkezetváltása bekövetkezik? A szórványelit mennyire van tudatában a beszűkült média-funkció veszélyeinek? Létezhet-e a digitális kapcsolati hálózatok világában a kitörésnek vala(bár)milyen esélye?

Virtualitás, mint lehetőség a nyilvánosság kiterjesztésére

A virtuális közösségek működését a tudományos diskurzusban főként technológiai, ritkábban médiapszichológiai nézőpontból szokták elemezni. Ezek a vizsgálati keretek azonban rendszerint túl specifikusnak bizonyulnak a következő kérdések megválaszolásához: hogyan változott meg a kommunikatív nyilvánosság és a kommunikáció színtere a digitalizáció beköszöntével, és miféle lehetőségek kínálkoznak a továbbfejlődésre? Előadásomban egy olyan modell felvázolására teszek kísérletet, amely Niklas Luhmann társadalmirendszer-elméletének (Soziale Systeme), Jürgen Habermas nyilvánosság-elméletének (A kommunikatív nyilvánosság szerkezetváltozása), valamint a kommunikáció participációra alapozott felfogásának (PTC) fogalmi készletével kísérli meg leírni a virtuális közösségek működését. A kulcsfogalmak ebben a tárgyalási univerzumban az ágens (ágencia), a színtér, a rendszer/környezet megkülönböztetés és a kommunikatív lesznek. A különböző keretezésű vizsgálódások eredményeinek összevetésével remélhetőleg kiderül, hogy a virtuális közösség fogalmát nem elsősorban technológiai terminusként kell értenünk, hanem a nyilvánosság és a kommunikáció színterének egy olyan speciális alesetével van dolgunk, amelynek szubsztanciája más, a CMC (computer mediated communication) előtti korszakokban is felfedezhető volt. Így adódhat a következtetés: a virtuális közösségek, mint számítógépes kommunikáció révén létrejött nyilvánosságformák lényege nem a médium, a kommunikáció közvetítő közege, hanem a virtualitás mint lehetőség, hiszen a virtuális közösségek a nyilvánosság speciális kiterjesztésének lehetőségét hordozzák magukban, annak minden veszélyével együtt.

A web 2.0: a tér- és időegyüttállások újraszerveződése

A Nike+ weboldala az egyik főszereplője volt a web 2.0 és marketing konferenciák témaköreinek 2009-ben. Az oldal célja, hogy a nemzetközi márka égisze alatt futók együtt gyűjtsék a kilométereket, kapcsolódjanak a lehetséges útvonalakhoz, valamint egy egymást motiváló (sport)közösséget alkossanak. Márkaüzenet, ideológia, motivációs kontextus - legyen bármi az értelmezés módja, futók és potenciális futók térbeli és időbeli elrendeződését szervezte újra. A példák sora folytatható a Google Earth-től a közösségi oldalakról elindított tömegeseményekig. Elvei az "itt és most", valamint a reális-virtuális participáció, mely (újra)kommunikálható.

A táv-bérelt számítógép, avagy hogyan tartunk majd lépést a fejlődéssel

Lényegében miért is van szükségünk egy újabb számítógépre? Hisz jóformán ugyanarra használjuk személyi számítógépünket, mint öt évvel ezelőtt... Mégis, valahogyan úgy intéződnek a dolgok, hogy a csupán 3-4 éves haszontárgyunk alig-alig felel meg az újabbnál újabb szoftverek erőforrásigényeinek. Napjaink technológia diktátorai ugyanis gondoskodnak arról, hogy mielőtt teljesen kényelembe helyeznénk magunkat ezen új médiumok sebesen változó világában, mindenféle meghökkentő változásokat vezessenek be. Például mire megszoktuk a nagyobbnál-nagyobb memória kártyákat, amelyek segítségével lassan személyi számítógépünk teljes tartalmát zsebünkben hordozhatjuk, kiderül, hogy butaság manapság memóriakártyára vigyázni, használjunk inkább LiveDrive-ot.
Előadásom során többek között éppen az erre az ötletre épülő táv-bérelt számítógép ígéreteit-lehetőségeit boncolgatom, amely új dimenziókba emeli talán még a személyi számítógép fogalmát is, nemcsak az ezt takargató tárgyat. Viszonylag új megközelítésről beszélhetünk, amely elsősorban szolgáltatássá szeretné változtatni a terméket komoly térbeli és időbeli határokat legyőzve.

Tündér Ilona útja: örökségkonstrukció és turisztikai téralakítás

A Székelyföld több kistáján is ismeretesek a Tündér Ilona mondakör elemeihez (vár, út) kötődő mondák. A Nyárád menti Csíkfalván 2004-ben indult egy vállalkozás, amely a Tündér Ilona nevet felvéve próbál egy turisztikailag kamatoztatható imázst kialakítani, interneten is megjeleníteni. Az előadás az ezzel kapcsolatos elképzeléseket és reprezentációkat, eredményeket és gondokat elemzi.

Nyelvhasználat és anyanyelv a mediatikus térben

Manapság egyre többen hozzák kapcsolatba a nyugati társadalmak mediatizációját, az információs társadalom kialakulását és a globális ökológiai válságot. E látszólag távoli jelenségcsoportok közötti oksági kapcsolat pedig nemcsak közvetlen, gazdasági téren, hanem közvetett módon is kifejti hatását. Amennyiben a médiafogyasztás és médiahasználat szerepe egyre növekszik a természeti környezet kiirtását előidéző fogyasztói rendszer fenntartásában és terjesztésében, feltevődik a kérdés, hogy milyen szerepet játszik a nyelvhasználati változásokat elindító folyamatokban, az anyanyelv-másodnyelv-presztízsnyelv konfigurációk kialakulásában, főként már eleve kétnyelvű vagy többnyelvű környezetben.

Online navigáció és a mentális tér

A webes navigációt értelmezhetjük a térbeli tájékozódás metaforájaként is: megtalálni a megfelelő útvonalat, eligazodni egy weboldalon, semmivel nem jelent különb feladatot, mint eligazodni egy lakásban vagy akár egy nagyvárosban. A tájékozódás során szemünket használjuk, vannak bizonyos várakozásaink az eligazodással kapcsolatban, keressük az állandóságot és tanulunk a tapasztalatainkból.
A tájékozódással kapcsolatos jelenség hátterében az áll, hogy a webet – tudatosan vagy önkéntelenül – úgy észleljük, mint egy teret, amelyben a tájékozódás a következő kérdések szerint történik: Hol vagyok most a web egészéhez / az adott laphoz képest? Hova jutok innen? Hogyan fogok odajutni? Hogyan tudok visszatérni oda, ahol előzőleg jártam?
A tervezett előadásban a mentális terek és az online navigáció között vonok párhuzamot.

Kommunikáció a fordító segítségével

A fordító segítségével kommunikálhat két eltérő nyelvet beszélő személy. A társadalmi kommunikáció egyik megújult tere lehet a fordítástechnika, amely egyre nagyobb szerepet kap életünkben. Ez egyrészt a globalizáció velejárója, másrészt pedig – közelebbi kontextusban vizsgálva a dolgot –, az egységesülő európai elvárásokat tükrözi. Ha figyelembe vesszük a legújabb fordítástechnikával kapcsolatos kutatásokat, kiderül, hogy a klasszikus, nyelv(tan)i tudásra épülő modellt sikeresen helyettesíthetik olyan modellek, amelyek a fordítás szociokulturális szempontjait részesítik előnyben. Dolgozatunkban bemutatunk néhány példát, amelyek fordításának szociokulturális vetületei is vannak, amelyekhez a példaanyagot nemrég megjelent filmek (is) szolgáltatták. A dolgozat befejező része arról szól, hogy miképpen lehet a modern digitális kultúra szavainak és kifejezéseinek áradatát egy fordítási környezet segítségével (részben) rögzíteni.

A digitális szövegkiadás mint szakmai kommunikáció tér

Előadásom azoknak a változásoknak a terepén tájékozódik, melyeket az új médiumok a tudományos kommunikációban váltottak ki: jelesül az egyes nemzeti filológiákban. Az elmúlt évtizedek egyik (és talán egyetlen) filológiai sikerágazata a textológia volt, s a szövegtudományok területén némi publicitásra és a szűk szakmai közegekét meghaladó érdeklődésre a digitalizációs projektekhez kapcsolódó kérdésekkel lehetett szert tenni. Ezek mentén a kérdések mentén aktualizálódott a régiek és modernek, szakemberek és amatőrök vitája. A nemzetközi digitalizációs viták néhány sajátosságából kiindulva két konkrét esetelemzésben dolgozom fel a magyarországi Kazinczy-filológia, illetve a romániai Eminescu-szövegkiadás 2008-2009-ben elért eredményeit és azok médiavisszhangját. A Kazinczy-szövegkiadás strukturált tudományos közegben, az Eminescu-vita pedig integrált közegben zajlott. Központi kérdésem az, hogyan járult hozzá a digitális szövegkiadás a filológus szakma új arculatképzéséhez e két tudományos közösségben. A két elemzett szövegkiadási projekt kapcsán nem pusztán a vitában felmerülő szempontokat, hanem a konkrét szövegkiadások szakmai kommunikációs fórum-jellegét elemzem.

Egy szöveg több köntöse – A végtelen történet adaptációi

A végtelen történet tavaly ünnepelte megjelenésének 30. évfordulóját. A német könyvpiac egyik legsikeresebb darabját ezidő alatt több mint 35 nyelvre fordították le, kiadták hangoskönyvként valamint megfilmesítették mozifilmként, animációs filmként és filmsorozatként. A német színházakban színpadra vitték drámaként, musikelként sőt még operaként is. A 80-as évek Harry Potterét Bastian Balthasar Bux-nak hívták.
Az adaptációk sikere tovább gerjesztette a mű iránti rajongást, a Történet világszerte népszerű és sikeres lett. A filmek megjelenése után az eladott könyvek száma is intenzívebben emelkedett.
Előadásomban szeretném bemutatni az egyes átdolgozásokat, létrejöttük hátterét. Szeretném megvizsgálni, hogy az egyes adaptációk mediális transzformációja mennyiben formálta át az eredeti szöveget és mű üzenetét. Irodalmárként szeretném megvizsgálni, vajon a feldolgozások pénzügyi sikere érdekében érdemes-e elterelni a figyelmet az eredeti, írott szövegről.

A családi minta szerepe és hatása az általános iskolások médiafogyasztási szokásaira

A média a gyerekek életének, élmény- és ismeretszerzésének egyik meghatározó eszköze. A gyerekek nagy hányadának nincs lehetősége a televízióban és az interneten látottak megbeszélésére, valamint érzelmi és kognitív feldolgozására. Vizsgálatunkban a Kiss Judit által kidolgozott kérdőívből indultunk ki, amit átdolgoztunk és kiegészítettünk új kérdésekkel.
A család az első szocializációs kötelék, ez az első kiscsoport az egyén és a társadalom között. Ahhoz, hogy a szocializáció megvalósuljon, szükség van az identifikációra, a felnőttel, szülővel való azonosulásra. A médifogyasztási szokásokat a családban látott és kapott minta alakítja. Az iskoláskor elérésével kitágul a gyerekek számára az őket körülvevő világ, amikor már nemcsak befogadók, hanem értelmezők is egyben, az ekkor szerzett tapasztalatok határozzák meg a társas kapcsolatok további alakulását, erkölcsi értékrendszerük kialakulását.
Arra lennénk kíváncsiak, hogy van-e különbség vagy hasonlóság a teljes, illetve a szétesett családokban nevelkedő gyerekek tévénézési szokásaiban, illetve a film és a rajzfilmfigurákkal való azonosulási módjukban. Feltételezzük, hogy a kiegyensúlyozott családban élő gyermekekre kevésbé hat a média romboló hatása, a szülők jobban odafigyelnek és megbeszélik gyerekeikkel a látottakat, mint a szétesett családokban. Ugyanakkor feltételezzük, hogy azokban a családokban, ahol kevesebb a családi program, nagyobb szerephez jut a televíziózás és az internetezés.
Egy marosvásárhelyi és egy nagyszalontai általános iskola diákjainak a kérdőívre adott válaszait hasonlítjuk össze, választ keresve arra, hogy a családi minta nagyobb mértékben irányadó-e a gyerekek számára, mint az iskola kulturális környezete.

Az online közösségi hálózatok és a civil szerveződések

Az új kommunikációs technológiákat a tudományos és szakmai írások gyakran a médiát forradalmasító eszközöknek tekinteni. Hasonló kérdések és állítások fogalmazódnak meg az új közösségi média civil szervezetekre és kezdeményezésekre gyakorolt hatásával kapcsolatban is. Valóban számos példát találhatunk arra, hogy az új média eszközrendszere segítette egy-egy civil ügy hatékony képviseletét. A civil szerezetek online jelenléte erősödik, ugyanakkor felvethető az a kérdés is megfontolandó, hogy mennyiben formálja a civilek által felvetett problémákat az, hogy ezeket a kérdéseket az új médián keresztül fogalmazzák meg.
Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy milyen példákat találunk arra, hogy a civil kezdeményezés a közösség építésének eszközét az online technológiában találta meg és az így létrejött közösség hatékonyan képviselt bizonyos értékeket, célkitűzéseket az online párbeszéden túl is. További kérdés az, hogy levezethetők-e ebből a civil kezdeményezések működésének megváltozására utaló trendek, amelyekben az online eszköztárnak nagy szerepe van.

ITT és MOST a média-térben

Játszunk egy kicsit a fogalmakkal.
1. ITT és MOST -teret és időt implikáló fogalmak IDŐ és TÉR a MÉDIÁBAN. Tegyük fel a kérdést: tényleg van média-idő és média tér? Hogyan határolható be a média idő és miben tér el a média tér másfajta terektől? Van-e egyáltalán média tér és az körülírható-e?
2. A modern média sietett magáénak tudni ezeket a fogalmakat, nem sokat foglalkozott azzal, hogy az IDŐ grammatikai kategória (is), a TÉR pedig filozófiai megközelítést igényel. Igaz viszont, hogy a filozófia a teret és az időt egymás függvényében vizsgálja. De hogyan függnek össze ezek a médiában, és értelmezhetők-e csupán csak a média szempontjából?

„Digitális bennszülöttek” médiafogyasztása.
A tizenévesek média-szövegértési képességének színvonala

Az ismeretterjesztő tévécsatornák és sajtótermékek, a világhálón elérhető tartalmak kiterjesztik az önálló információszerzés lehetőségeit. A mai iskola nagy mértékben épít is arra, hogy a diákok önálló módon olvasással tanuljanak (tankönyvükből tanulják meg a tananyagot, vagy más írott forrásból gyarapítsák tudásukat). Kétséges azonban, hogy a diákok megfelelnek-e ennek az elvárásnak.
Az olvasás akkor válik hatékony tudásszerző eszközzé, ha a szövegértési és szövegértelmezési képesség színvonala biztosítja a tanulás folyamatában az új tudás szerves beépítését és alkalmazhatóságát.
Előadásomban az erdélyi magyar anyanyelvű diákok médiaszöveg-értési képességének színvonalát vizsgálom egy 2009-es empirikus vizsgálat adatai alapján.

Értékek és normák a digitális játszótér(b)en
A számítógépes játékok kultivációs elemzésének lehetőségéről

A videojátékok a digitalitás korában felnövő nemzedékek egyik legfontosabb szórakozási és egyúttal – feltárandó mértékig – szocializációs terepét is adják. Az előadás alapgondolata, hogy George Gerbner kultivációs elméletének néhány központi tételét a számítógépes játékokra mint médiatermékekre is vonatkoztathatjuk, és megvizsgálhatjuk az e játékokban megjelenített és sugallt normarendet, vagyis azt az explicit és implicit értékrendszert, amely e virtuális, digitális „világok” (történetek, szimulációk, spektákulumok) felfedezése és használata közben, a játszás folyamán kibomlik és előáll. Az előadás a kultivációs elemzés szokásos tárgyai közül – a média intézményrendszere, üzenetrendszere, s a feltételezett kultiváció eredménye – az üzeneteket, azaz magukat a videojátékokat és használatuk folyamatát szemeli ki, ezek kultivációs szempontú megközelíthetőségét igyekszik felmérni. Így az alábbi kérdések foglalkoztatják: Milyen értékrendszert és értékvonatkozásokat képvisel egy-egy számítógépes játék? Milyen normákat jelenít meg önmagán belül, és milyenekre ösztönöz a használatához potenciálisan kapcsolódó társas interakciókban? Milyen értékeket és viselkedési mintákat sugároz manifeszten (kimondva, megmutatva), és milyeneket erősít meg csak a virtuális viszonyok és lehetőségek szintjén, látensen? Vagyis milyen fogalmi-érzelmi-perceptuális elemekből és összefüggésekből építkezik az a digitális „életvilág”, amely követendő példaként, de legalábbis morális vonatkoztatási rendszerként szolgálhat a játékosok számára, s amely kötelezővé teszi az aktív részvételt? A játékok által felkínált elemek és összefüggések közül melyek a többé és kevésbé lényegesek (hathatósak) a kultiváció szempontjából? És végül, hogyan kapcsolódnak a potenciális értékkultivációhoz azok az audiovizuális eszközök és fogások, amelyekkel a videojátékok igyekeznek bevonni és belefeledkeztetni használóikat virtuális világukba? Az előadás eme alapkérdések felvetésére és tárgyalásuk megkezdésére vállalkozik.

A net-generáció mint lehetőség

A net-generációt a közvélekedés hajlamos tudatlan, az eddigi fiatal korosztályoknál (is) közömbösebb és énközpontúbb tinédzsereknek tekinteni. Mások ugyanezeket a gyermekeket minden idők egyik legforradalmibb generációjának, a társadalmi újításra hivatott és arra minden jel szerint képes fiataloknak látják és láttatják. Előadásom nem kíván igazságot tenni e két versengő nézet között. Sokkal inkább arra vállalkozik, hogy felvillantsa azokat a területeket, amelyeken a „digitális bennszülöttek” az amúgy is felsejlő változások motorjai lehetnek. Egyáltalán: mit jelent beleszületni a digitális világba és abban felnövekedni, ezt a valóságot érezni az élet természetes közegének? Vizsgálódásom két fő területe a családi-generációs viszonyok és a munkaerő-piac, pontosabban az ezekben a net-generáció hatására (is) végbemenő változások.
Előadásom egy későbbi, elsősorban kisgyermekek médiafogyasztására irányuló kutatás bevezető állomása.

Határterületek

Egy eset tanulmányozása során annak észrevételén túl az eset lehatárolása a másik eset(ek)től való megkülönböztetése ad lehetőséget a tanulmányozására, a kontextusának feltárására, a releváns kontextusváltásra, a rendszerben való gondolkodásra. Az esetek, amelyeket tekinthetünk a moduloknak, kiemelhetők a kontextusból és tanulmányozhatók. A modulok közötti kapcsolódást a modulok határfelületei teszik lehetővé, amelyek között illesztésként az interfész található, ami a modulok közötti átmenetet (áramlást) biztosítja. Az interfész vizsgálata során ismerhetjük meg, hogy a modulok milyen kapcsolatban állnak egymással, így az illesztést önálló dologként tekinthetjük. Működése során problémát oldunk meg vele, ez szekvenciális és mélységi is egyben, amely egyben kijelöli határait (lehetőségeinket) is. Ha interfészről beszélünk - a kibernetikán túl - olyan dolgokról lehet szó, mint a filmtől elszakított vizuális formanyelv, a könyvtári katalógus vagy egy folyosó, ami helyiségeket köt össze.

A városi terek transzformációi

Az előadás témája a városi terek későmodern társadalmakban megfigyelhető átalakulási folyamata. Különböző esettanulmányok ismertetésén keresztül megjelennek az átalakítás legfőbb dimenziói – a mediatizálás, a muzealizálás, az élményszerűsítés, stb. -, amelyek értelmezésekor bemutatjuk a témával foglalkozó kurrens társadalomtudományos irodalmat.

A szellemi tulajdon védelmének szerepe és alkalmazása az információs forradalom hatására átalakult új média térben az Európai Unióban

1995-ben a TRIPS szellemi tulajdon védelmére vonatkozó nemzetek feletti szerződés létrejötte új alapokra helyezte a materiális, információs, és azon belül a kulturális javak kereskedelmi szabályozási rendszerét. Legtöbb esetben, amikor szellemi tulajdon védelméről beszélünk, a materiális javak előállítása során keletkező technológiai újításokat, szabványokat és szabadalmakat értjük. Az 1990-es évek végéig csak az előbb említett területekre irányultak kutatások, melyek nem vizsgálták az információtartalmú jószágok előállítása során keletkező szellemi tulajdon védelmének és az előállított javak kereskedelmének növekedése közötti kapcsolatot. Mára azonban már empirikus adatokkal is bizonyított tény, hogy a szellemi tulajdon védelem szintje meghatározó jelentőségű a gazdasági- és azon belül a kulturális szektor növekedésére. Az Európai Unió közösségi szinten megvalósuló, a liberális szemléletet előnyben részesítő kultúrpolitikája is először a szellemi tulajdon védelem érdekében alkotott szupranacionális szabályozásokat az audio-vizuális ágazat, a könyvszektor és a szerzői jogok védelme területén.
Jelen előadás célja empirikus módon igazolni a szellemi tulajdon védelem szintje és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatot az Európai Unió tagállamaira vonatkozóan.
Feltételezzük, hogy a szellemi tulajdon védelmének szintje alkalmas a kulturális szféra intézményi környezetének jellemzésére. Az előadásban az Európai Unió tagállamainak komparatív elemzésén keresztül azt a feltevést kívánjuk igazolni, hogy a szellemi tulajdon védelmének szintje hatással van a kulturális szféra növekedésére, és kulturális szférájukban azok a tagállamok érnek el nagyobb hatékonyságot, melyek a szellemi tulajdon magas szintű védelmét valósítják meg.

Digitális műveltség az erdélyi magyar diákok körében

Az elmúlt húsz évben az új kommunikációs technológiák megjelenése és elterjedése jelentős társadalmi és kulturális változást idézett elő. Ennyi idő távlatából az átalakulások természete és sajátosságai világosan látszanak.
A terület kutatói kezdettől fogva hangsúlyozták, hogy komoly hátrányba kerülnek azok, akik az infokommunikációs technológiákat nem tudják vagy nem akarják használni, legyenek ennek földrajzi, gazdasági vagy kognitív okai. Az új infokommunikációs technológiákhoz főleg az előnyös társadalmi és gazdasági helyzetben lévők férnek hozzá, és ők rendelkeznek digitális műveltséggel is. Az új infokomunikációs eszközök jelenléte önmagában nem befolyásolja a társadalom különböző csoportjai közötti viszonyokat, viszont az ezekhez való hozzáférés és a használat minősége felerősíti az egyes társadalmi csoportok között már létező társadalmi egyenlőtlenségeket (ITTK 2007).
Molnár Szilárd (2002, 82-101) az internet-korszakban három féle digitális megosztottságot különböztet meg. Az internet megjelenését követő első szakaszban hozzáférési megosztottságról, a második szakaszban használati megosztottságról (elsődleges digitális egyenlőtlenség), majd a telítődés szakaszában (jelenleg) a használat minőségéből fakadó megosztottságról (másodlagos digitális egyenlőtlenség) beszél. Jelenleg már a felhasználók közötti minőségi különbség a fontos, és ezt a digitális műveltséggel való rendelkezés határozza meg.
A digitális műveltség jelölésére több fogalom van használatban. Ilyenek például a számítógépes műveltség, az információs műveltség, a média műveltség stb. Az egyes fogalmak jelentése elég közel áll egymáshoz. Az információs műveltség az információk megtalálásának, kezelésének, értékelésének és felelős felhasználásának képességét jelöli. A számítógépes műveltség a számítógép kezeléséhez szükséges technikai ismeretekkel való rendelkezést és ennek alkalmazási képességét jelöli. A digitális műveltség a számítógépes információgyűjtés, kezelés, értékelés és felhasználás képességére utal. Talán a legtágabb fogalom a médiaműveltség (a média-konvergencia okán), amely a valamennyi létező kommunikációs eszköz használatában való jártasságot, a média aktív és kreatív használatát, a média kritikus megközelítését jelenti (EB 2007).
Előadásomban helyzetképet vázolok az erdélyi magyar diákok digitális műveltségének színvonaláról empirikus adatok tükrében. A digitális műveltségnek előnyei vannak a tanulásban, a munkahelykeresésben, a jó munkahelyi eredmények elérésében, az igényes szabadidő eltöltésében, a hétköznapi ügyek intézésében stb. Ezért fontos lenne, hogy az erdélyi magyar diákok magas szintű digitális műveltséggel rendelkezzenek, hiszen ez biztosíték lenne arra, hogy az új infokommunikációs technológia nyújtotta lehetőségeket ki tudják használni.
A méréseket 2009 júniusában végeztük Erdély három megyéjének (Brassó, Kolozs, Maros) tíz iskolájában. A kutatást, amelyből az empirikus adatok származnak Pletl Ritával közösen végeztük a 2008/2009-es tanévben a KPI anyagi támogatásával.

Interaktív média: a médiatartalom visszavétele

Az új médiakommunikációs jelenségek, mint például a különböző médiumok internetes integrációja, a médiatartalom hordozható eszközökön való elérhetővé tétele, illetve az ebből adódó kihívások a hagyományos médiával szemben, a „civil” vagy „társadalmi média” szerteágazó tartalmainak széleskörű elterjedése és a körülöttük kialakuló közösségek, vagy akár a médiakommunikáció újfajta feladatköre (pl. a rituális kommunikáció modellje) úgy tűnik azt mutatják, hogy a korszerű kommunikációs igények, a nyilvánosság, különösképpen pedig a médiakommunikáció céljának és értelmének újraértelmezését sürgetik. Miként arra Nicholas Negroponte rámutatott: „A tömegmédiát újradefiniálják azok a rendszerek, amelyek lehetővé teszik, hogy személyre szabott módon tudjunk információhoz és szórakozáshoz jutni.” Az internettel a tömegkommunikációban úgy tűnik végérvényessé vált az átmenet a tömeges hírközlésről a tömegméretű társas interakción alapuló személyközi kommunikációra. A szükséges újraértelmezésben nem kevesebbet, kell végiggondolnunk, mint a kommunikációnak az ember életében betöltött szerepét és azt a módot, ahogyan a különböző médiumok ennek teret adnak.

Új média és pedagógia: az oktatás kihívásai

A média új formái egy váratlan területen is forradalmi változásokhoz vezetnek: az oktatásban, pontosabban az oktatási módszerek megválasztásának területén.
Nem csupán az olyan eszközhasználatban való változásokról van szó, amelyek - a kép- és hangrögzítő-eszközök megjelenéséhez hasonlóan – lehetővé teszik a több érzékszervet igénybevevő (ezért hatékonyabb) tanítást és tanulást. Az új médiaformák olyan változásokat idéznek elő (úgy is mondhatnánk: kényszerítenek) az oktatás módszertanát illetően, amelyek előreláthatólag reformjellegű változásokat okozhatnak az oktatásban.
Kihívó kérdést jelenthet annak a megvizsgálása, hogy milyen mértékben következnek be ezek a változások, mi kényszeríti ki őket, és hogyan befolyásolják az oktatási folyamat hatékonyságát.

Szoba kilátással és belátással: a média és a kép-előttes tér

Hipotézis: a tér és a média egylényegű. A különbséget vélhetően a képhez fűződő időbeli viszonyban lehet megragadni: a kép-előttesben és a látványos térben.
Tézis: a kép nem megjelenik a térben, hanem a térre vetül rá/rávetítődik. Az, ami imigyen a teret ikonológiai értelemben tematizálja, magából a térből lett előhívva, ezért semmiképp sem idegen tőle: a tér a térre vetülő - elterülő - kép fotográfiai értelemben vett negatívja. A tér megszüli a saját forgatagát/forgatását.
Ha a tér a képzelet, a látványosság tablóit alkotó képek negatívja, akkor itt nem át-, hanem kialakításról van szó. A ki- igekötő ebben az esetben partitivus, és az efféleképp kialakuló képes tér pedig participáció akkor is, ha fényképezzük/vetítjük, és akkor is, ha nézzük. Ott lenni, benne lenni, belátni: a látvány a térbeliség belátása: szó szerint és fotografikusan is előhívás. Nem mindig a tér volt a kép előttese; a delphoi jósda idején a vízió hívta elő a teret, a teret tele vízióval.
Konklúzió: a közössé váló tér - az a folyamat, amelyben a térre mint lehetőségre rávetül az itt és most ikonosztáza -, amelyen mindnyájunk utat tör/tesz meg, ahol megjelenünk, fellépünk, úgy viselkedik, mint a beszélt nyelv, miközben úgy is viselkedik, mint „a” média. Talán a tér/a terelés viszi színre a médiát leginkább úgy, mint élőbeszédet: a képes tér a kép-előttes szín+terére vitt diskurzus. A képes (a média) a kép+telen (tér) diskurzusa/diskurzivitása. Mintha Próteusz és Apolló találkoznának.